Híd a Kwai folyón

Már megint egy kattintásvadász cím. No azért illik egy kicsit ide, mert ahogy a filmben is helyi anyagokból építkeztek, itt is régi anyagokból épül a híd, sőt Nicholson ezredeshez hasonlóan halált megvető bátorság kellett. És nem is sikerült elsőre… de a feleségem segített!

 

Ott már pedig híd lesz!

A pályaterven könnyű volt bejelölni, hogy itt vagy ott átmegy a sín a másik felett. A valóságban ilyen helyeken hidat építenek. Na majd eldöntöm, hogy ott mi lesz, amikor szükség van rá. Na de most volt itt a szükség ideje…

Az alapvetés, hogy a régi dolgokat szeretném felhasználni. És ott lapult a dobozban egy csomó híd(elem). Volt amelyik aktívan ragasztva volt, de érintetlen eredetit is találtam. Építkezzünk!

 

Régi elemek

Félig kész

Rövid lesz az oda, Tibi

Valóságban lemérve nem is egy híd kell oda, hanem kettő. Kettő? Mivel kötöm össze őket? És…ö…ööö… nem tudok közé pillért sem tenni, mert ott megy az alul lévő sín. (Egy alsó, párhuzamos, hosszú vágány kis flikk-flakk-ban átmegy a híd alatt). Valahogy össze kellett illeszteni a kettőt. Makett korszakomból maradt Revell ragasztó. Nos ez nem tapasztja, hanem rényleg ragasztja az anyagot: oldja, az atomok (műanyagatom, kémia óra, általános iskola 6. osztály 🙂 ) összekeverednek és száradáskor a műanyag újra eggyé válik.

Nos ezzel a ragasztóval összeépítettem a két sima, BTTB típusú – mindenkinek van ilyen az asztalán vagy a polcán – hidat. Középen megerősítettem, a ragasztónak hála bonthatatlan lett (erről még később szó esik).

 

Matt zöld hídtest

Piros vég

Legyen szép

Elég masszív lett, de nem elég szép. Két különböző színű műanyag (szürke vs. zöld) alkotta a két felét. Így nekiálltam festeni, ecsettel. Az eredmény szép lett (szerintem = oda fogok tenni az asztalra), sőt még a korlátokat is külön festettem le, aki közelről nézi, vegyen észre benne valami stílust. De az utolsó pillanatban kiderült, hogy nem állunk jól…

 

Korlát festve, törések megtartva

Amikor majdnem beszorul a vonat

Az utolsó utáni pillanatban belepróbáltam a sínt és egy BTTB Nohabot (persze digitalizált változatot). És majdnem beleszorult szegényke. Szemmértékre jónak tűnt a két hídelemet egymáshoz rögzítő darabk elhelyezkedése, de az űrszelvényt egy kicsit benéztem. A Nohab elfér ugyan, de ha teljesítmény változásra (gázadás, pl.) egy kicsit billeg – modellezők tudják, hogy a Nohab kicsit billentős oldalirányba – nekiérhet a hídnak. Egy személyvagon is lehet olyan helyzetben, hogy megkarcolódik. De mit csináljak? Jó lesz ez így?

Szűkös lesz

Első próbálkozásom kudarcba fulladt. Megpróbáltam elválasztani a hídelemeket. De a ragasztó működési mechanizmusa ezt nem engedte. Mindenhol el akart törni, de a ragasztásnál nem. Mint egy összeforrt csont.

Zöld a zöldben

Másodikra sikerült megoldani: feleségem ötletként bedobta (futva, két kakaókészítés közben), hogy reszeljem le (a hidat). Hála a szerszámkészletemnek, elővettem a Dremel-t és a csiszolókorongokat. Vitte, mint a vajat. Egy kis kézi csiszolás és festés következett. És elég nagy lett az űrszelvény. Már bátran be merem építeni, sőt világítást is tervezek a közelébe. Közvetlenül a hídmester őrbódéja mellé. Csak már tartanék ott 🙂

Szerintem szép árnyékot vet